Közel 6 évtizede állnak a rendelkezésünkre a béta-blokkolók, amelyeket számos indikációs körben eredményesen alkalmazhatunk. Az elmúlt sok év alatt nagy számban ismerhettünk meg béta-blokkoló tulajdonsággal bíró készítményeket. Időközben az is kiderült, hogy ezek a hatóanyagok olyan egyéb, klinikai hatásaikat, terápiás eredményességüket markánsan befolyásoló tulajdonságokkal (szelektivitás, hatástartam stb.) rendelkeznek, amelyek élesen megkülönböztetik őket egymástól. A béta-blokkolók által kifejtett hatásokat azonban további, és a mindennapi gyakorlatban kevéssé szem előtt tartott tényező is befolyásolja. Így például a genetikai polimorfizmus, a béta-blokkolók hidro- vagy lipofiliája, a lipofil béta-blokkolók hepatikus metabolizációja, a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és ezzel összefüggésben a katecholaminaemia mértéke. Ez utóbbi pedig a kóros vérnyomás-emelkedés kialakításában/fenntartásában számos patofiziológiai helyzetben kóroki szerepet játszik. Ebből következik, hogy egy bölcsen kiválasztott béta-blokkolóval a hipertónia hátterében gyakran kimutatható kórosan fokozott szimpatoadrenális és renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer aktiváció célzott és eredményes gátlását érhetjük el.  Kulcsszavak: hipertónia, szimpatoadrenális és renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer, béta-1-szelektivitás