Az egészségkultúra-váltás 70-es években indult tudatos folyamata a holisztikus betegellátás erősödésével és gyakorlatával kezdődött, melynek mi is részesei vagyunk. Különösen a több évtized tapasztalatával bíró kollégáink érzékelhetik azon orvostechnológiai, terápiás stb. változásokat, melyek már "egy emberöltő" távlatából is jelentősek. Örömteli a fejlődés kapcsán kialakuló ún. Szubdiszciplinák sorának megjelenése is, amelyek rendszerbe illesztésére viszont kevés ország rendelkezik módszertannal. Bonyolítja a helyzetet az a reális betegigény, hogy a testet illető problémákon kívül a lélek és a szellem kérdését is vonjuk be gyakorlatunkba. Mindez kikényszerít egy másfajta szemléletet mindennapi munkánk során, - tevékenykedjünk bármely szakmai területen - hogy holisztikusan tekintsünk betegeinkre, mégpedig úgy, hogy a korrekciós változásokat a XXI. század kihívásaként elhíresült Whole Person Care elv iránti elkötelezettségünk hassa át. Saját, e téren szerzett nagyjából három és fél évtizedes urológiai szakrendelői tapasztalatom alapján konkrét - emlékezetes/tancélos - példák segítségével szeretném kifejteni véleményem és levonni következtetéseimet, amelyek részévé válhatnak akár oktatási programnak is.