Az asztmások 5-10% súlyos asztmában szenved. A fenntartó standard kezelés, jó adherencia ellenére nem megfelelően kontrollált marad állapotuk. A súlyos asztmások nagyobb eséllyel kerülnek kórházba, kedvezőtlenebb kimenetellel kell számolni és rosszabb az életminőségük is. Az alap és klinikai kutatások igazolták a súlyos asztma sokszínűségét, heterogenitását. A súlyos asztmások között sokkal gyakoribb a 2-es típusú gyulladás. Perzisztáló, eozinofil gyulladással jellemezhetők. Számos anti-eozinofil gyógyszert engedélyeztek a súlyos eozinofil asztma kiegészítő terápiájára. Az interleukin-5 (IL-5) kulcs citokin az eozinofilek érésében, toborzásában, aktivációjában és degranulációjában. Mindezek alapján az IL-5 ellenes monoclonalis antitestek (mepolizumab, reszlizumab) és az IL-5 receptor gátló benralizumab képesek az eozinofil légúti gyulladást mérsékelni. Az új célzott terápiás készítmények csökkentik az asztma exacerbációk gyakoriságát, javítják a betegek életminőségét. Kulcsszavak: antitestek, célzott kezelés, eozinofil, életminőség, súlyos asztma,