A diabetes mellitushoz (DM) gyakran társul depresszió, ami rontja az életminőséget és csökkenti a várható élettartamot. Igazolták, hogy a kapcsolat bidirekcionális, vagyis mind a depresszió, mind a cukorbetegség előidézheti a másik betegség létrejöttét. A két betegség együttes előfordulásának hátterében közös neurobiológiai, immunológiai és endokrinológiai eltérések figyelhetők meg. Feltételezhető, hogy a depresszió kialakulásának egyik legfontosabb oka az agyi neurotrofikus faktor (BDNF) alacsony szintje, amihez a gyulladásos folyamatok jelentős mértékben hozzájárulnak. Nemrégiben vált ismertté, hogy az agyban működik egy lokális renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS), amelynek hiperaktivitása gyulladásos folyamatokat indukál, és elősegíti a kognitív zavarok és a depresszió kialakulását. Klinikai vizsgálatok alapján felvetődött, hogy a szisztémás RAAS gátlása összefügghet a depressziós tünetek enyhülésével. Kutatási eredmények igazolták, hogy a RAAS-inhibitorok csökkentik a gyulladást és fokozzák a neurotrofinok expresszióját, ezáltal neuroprotektív szereppel rendelkeznek, ami felveti e szerek jótékony, antidepresszív tulajdonságát. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a RAAS-gátlók segítségével a DM következtében kialakuló hypertonia és veseszövődmények mellett a hangulatzavarok is sikerrel kezelhetők.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, depresszió, BDNF, RAAS-gátlók, gyulladás