Tágan értelmezve a depresszió gyakran krónikus, visszatérő, az életminőséget nagymértékben rontó, a leggyakoribb pszichiátriai zavarok közé tartozó mentális betegség. Több alcsoportja ismeretes, súlyosság, elhúzódás, más affektív betegség epizódjaként való előfordulás, és más ismérvek szerint. Gyakran komorbid betegségként társul szorongásos vagy más mentális zavarokhoz. Súlyosabb formája, a DSM-5 (APA, 2013) szerinti unipoláris major depresszió élettartam prevalenciája a populációban 12-14,4% (Rihmer és Angst, 2005, Kessler és mtsai., 2012), enyhébb formái (minor depresszió, disztímia) hasonló arányban fordulnak elő. A depresszív epizódok gyakrabban fordulnak elő ismétlődő (10,3%), mint egyetlen epizód formájában (4,1%) (Kessler és mtsai., 2012). Következésképpen, a populáció jelentős része élete során érintett a depresszió valamilyen formájában, súlyos életminőség- és teljesítmény-csökkenést okozva az egyén életében, családjában és jelentős társadalmi-gazdasági terheket róva az államokra. Az alábbiakban áttekintjük a major depresszív zavar diagnosztikai kritériumait, ismertetünk egy új, atípusos hangulatjavító szert (agomelatin), és áttekintjük a terápiarezisztens depresszió (TRD) kezelésének lehetőségeit.