Irodalom és pszichiátria viszonyának tisztázásához segítségül hívhatjuk Sylvia Plath amerikai-angol írónőt, aki pszichiátriai betegség miatt több ízben részesült elektrokonvulzív és pszichoterápiás kezelésben, majd véget vetett az életének. E tanulmányban öt kérdésre keressük a választ. Pszichiátriai betegségben szenvedett-e Sylvia Plath? Megtalálható-e nála az un. bipoláris triász (bipoláris affektív zavar, vonás-agresszió, kémiai vagy viselkedési dependencia)? Írói tevékenységének volt-e terápiás hatása? Miben rejlik "vallomásossága"? Milyen mértékben tükrözi életműve az életét? Sylvia Plath nagy valószínűséggel pszichiátriai betegségben, nevezetesen bipoláris 2 affektív zavarban szenvedett. Nem megfelelően kezelt betegsége és intenzív pszichoterápiájának megszakadása hozzájárulhatott korai halálához. A bipoláris affektív zavar mellett súlyos vonás-agresszió és érzelmi dependencia jellemezte. Az írás számára egyszerre volt stresszforrás, mivel disztímiája fokozta gátlásait, ugyanakkor öngyógyítás és önmagát beteljesítő jóslat. Vallomásosságának gyökerei személyiségfejlődésében, felnőtté válásának megrekedésében, illetve traumái feldolgozatlanságában találhatók. Goethével és Salingerrel ellentétben, akik Az ifjú Werther szenvedéseiben, illetve az Ilyenkor harap a banánhal cím? novellában megölték a főhőst, aki öngyilkosságot követett el, miközben mindketten kilábaltak krízisükből, Sylvia Plath pozitív fejlődéstörténetet írt le Az üvegburában és az Ariel versciklusban, majd a gázsütőbe helyezte a fejét. Vajon életben maradt volna, ha a goethei és salingeri mintát követi?  Kulcsszavak: Irodalompszichológia, Sylvia Plath betegsége, bipolaritás, vonás-agresszió, érzelmi függőség; vallomásosság, öngyilkosság