Az élménytől az indulatig: a szülőkkel szembeni érzelmek elaborációja Sylvia Plath művészetében / Matuszka Balázs
Bibliogr.: p. 140. - Abstr. hun., eng.
In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2019. 34. évf. 2. sz., p. 131-140. : ill.
Cél: A tanulmány célja annak bemutatása, hogy Sylvia Plath vallomásos művészetében megfigyelhető, szüleihez köthető ambivalens érzései milyen élettörténeti események és traumatikus gyermekkori élmények következtében alakulhattak ki. Módszer: Műelemzés, biográfiai- és dokumentumelemzés. Az elemzett irodalmi művek: Az ötvenkilencedik medve, Az Üvegbura, Sylvia Plath: Naplók, valamint a Kolosszus és az Ariel verseskötetek egyes versei. Az életrajz rekonstrukciója a nemzetközi szakirodalmi források alapján történik. Eredmények: A 30 éves Sylvia Plath 1962. október 12-én írja meg Apu című versét, mely így kezdődik: "Kinőttelek, kinőttelek:/Fekete cipő, visellek/Harminc éve, mint egy láb,/Féregfehéren, s lélegzeni,/Tüszkölni alig merek. Apu, meg kellett hogy öljelek./De még előtte meghaltál -/Márvány-súly, csupa-isten zsák,/Szörnyszobor, egy-szürke bütyköd/Böhöm friscói fóka,/Atlanti habba lóg fejed,/Hol kékre babzöld víz pezseg/A szép Nauset előtt./Imádkoztam, hogy visszatérj./Ach, du Dreck. (Tandori Dezső fordítása). Leánya, Frieda Hughes szemtanúja volt a vers születésének, és később így ír erről: "A megírás pillanatában anyám olyannak tűnt, mint aki egész életélményének totális összegzését írja". Plath nem sokkal később, 1963. február 11-én öngyilkosságot követett el. Művei és naplóbejegyzései egyaránt arról árulkodnak, hogy a szüleihez fűződő viszonya jelentősen hozzájárulhatott művészetének kibontakoztatásához, de egyidejűleg pszichiátriai megbetegedésének kialakulásához is. Naplójának tanulsága szerint Sylvia Plath gyógykezelése során többször számolt be édesanyjával szembeni gyűlöletéről és ambivalens érzéseiről kezelőorvosainak. Életrajzírói sem értenek egyet abban, hogy a Plath-család milyen korai szocializációs környezetet tudott biztosítani Sylvia számára, abban azonban konszenzus mutatkozik, hogy Otto Plath betegsége, korai halála és az erre adott családi reakció lehetett az az elsődleges élmény, mely jelentős negatív hatást gyakorolhatott Sylvia Plath életére, és mely ilyen elementáris erővel került megfogalmazásra az Apu című versben. Következtetések: A biográfiai adatok, a naplók, és Sylvia Plath műveinek elemzése alapján gyermekkori élményei melyek édesapja elvesztésének és a családi rendszer újrastrukturálódásának idejében érték - kulcsfontosságú jelentőségűek Sylvia Plath művészetének és pszichiátriai megbetegedésének megértésében. Kulcsszavak: Sylvia Plath, pszichobiográfia, műelemzés, szülőkhöz fűződő viszony