Célkitűzés: Az akkomodatív kísérő kancsalság típusainak áttekintése a terápia tükrében, különös tekintettel a konvergencia excesszusra, esetismertetéseken keresztül. Betegek és módszer: Öt gyermek kórtörténetét vázolom fel, közülük négynek a kezelését más intézetben kezdték, figyelmen kívül hagyva a közeli, túlzott konvergenciát. Az ortoptikai eltérésen kívül egyiküknél sem találtunk egyéb szemészeti betegséget, sem tompalátást. Minden esetben, cikloplégiában, a fénytörési hiba megállapítására skiaszkópiát végeztünk, először ezzel megegyező értékű szemüveget, majd - a közeli túlzott konvergencia felléptekor - bifokális szemüveget rendeltünk. A szemüveg alsó szegmensének értékét, az addíciót, a közeli konvergencia mértékéhez igazítottuk, minden esetben alternáló takarásos teszt segítségével - olvasni tudó gyermekeknél szubjektív vizsgálattal kiegészítve. Egy gyermeknél kancsalságellenes műtét is történt. Eredmények: A bifokális szemüveg alkalmazása minden esetben megszüntette a közeli kancsalságot, lehetővé téve a binokuláris egyes látást közelre is. A követési idő alatt három esetben a bifokális üvegről át tudtunk térni a monofokális üvegre, egy esetben jelentősen csökkent a közeli addíciós szemüvegérték, a maradék egy esetben még nem változott az addíciós érték, de várható - hónapok, évek alatt - a bifokális üvegről sima üvegre való áttérés. Következtetés: Konvergencia excesszusos esetekben merjünk bifokális üveget rendelni, lehetővé téve a közeli binokuláris egyes látást. A szemüveg alsó szegmensének a dioptriaértékét a klinikai képpel összhangban csökkentsük, egészen a bifokális üveg elhagyásáig. Távolra is kancsal esetekben műtétre van szükség.  Kulcsszavak: akkomodatív kísérő kancsalság, konvergencia excesszus, AC/A hányados, bifokális szemüveg