Hasmenések differenciáldiagnosztikája / Lakatos László
Bibliogr.: p. 78. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.33570/CEUJGH.5.2.74
In: Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology. - ISSN 2415-9107. - 2019. 5. évf. 2. sz., p. 74-78. : ill.
A háziorvosnál vagy a gasztroenterológusnál történő betegmegjelenés egyik leggyakoribb oka a hasmenés. Akut hasmenésről 14 napon belüli eseteknél beszélünk, krónikus esetekről 28 nap után. Az akut hasmenés oka leggyakrabban fertőzés (nálunk többnyire vírusos), a krónikus hasmenés fiatalabb felnőtteknél legtöbbször funkcionális eredetű, idősebb betegeknél egyre nagyobb arányban organikus. A hasmenések felosztása történhet a dominálóan érintett szerv vagy a patomechanizmus szerint (ozmotikus, szekretoros, steatorrhoea, gyulladásos, motilitászavar, kevert). A krónikus hasmenések oka többnyire komplex, még egy adott betegségnél is. A hasmenéses betegség eredete az esetek jelentős részében a klinikai kép, néhány alapvető vizsgálat alapján behatárolható. Az akut hasmenések nagy része napokon belül spontán gyógyul, beavatkozásra csak súlyosabb tünetek, jelentős folyadék-, elektrolitvesztés, illetve egyéb okból veszélyeztetett betegek esetén van szükség. A krónikus hasmenések esetén az orvosnak a klinikai kép, a tünetek súlyossága, az alapvető vizsgálatok eredményei, az alarmtünetek megléte vagy hiánya, illetve a tüneteknek a beteg életminőségére való hatása alapján kell dönteni a további részletes vizsgálatokról, kezelésről. Kulcsszavak: akut hasmenés, krónikus hasmenés, funkcionális hasmenés, hasmenések differenciáldiagnosztikája