Az evésszenvedély lélektani gyökerei / Forgács Attila, Fazekas Piroska
Bibliogr.: p. 67. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.33570/CEUJGH.5.2.65
In: Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology. - ISSN 2415-9107. - 2019. 5. évf. 2. sz., p. 65-67. : ill.
A falásroham és a túlevés én-idegen, nem tervezett, impulzív cselekedet, ami megkerüli a tudatos szándékot. A túlevés a krízisek - és a következményes éhínségek - olyan ősadaptív túlélési mechanizmusa, amit sem a modern tudomány, sem az elmúlt 70 év fogyasztói tapasztalata képtelen volt megzabolázni ez ideig. A tudattalan evés gyökereit az evolúcióban, a civilizációtörténetben és a koragyermekkorban keressük. Az egészségtelen és mértékét vesztett táplálkozás - számos esetben - nem a tudatlanságból, hanem egyéb (nem tudatosodott) emocionális, vagy környezeti hatásból ered. Ezért a felvilágosítás bár fontos, mégsem jelent elegendő beavatkozást, mélyebb struktúrákat is érintő pszichoterápiára is szükség lehet. Kulcsszavak: elhízás, evészavar, evolúciós pszichológia, művészettörténet