Vizsgálatunk célja a scapularis dyskinesis feltérképezése és detektálása a labdajátékosok, ezen belül a kosarasok és vízilabdások körében. Kérdésünk az volt, hogy tapasztalhatók-e rendellenes scapula mozgások az overhead és aszimmetrikus dobásmintából adódóan, és ha igen, ezek milyen mértékűek. A vizsgálatban nemzetközileg is elfogadott scapula-specifikus teszteket, funkcionális-fizikális teszteket és izomerőméréseket alkalmaztunk. A vizsgálat első fázisában felmértük és összehasonlítottuk vízilabdás és kosaras csoportokat. A 10 alkalmas intervenciós programban a két célcsoport (15-15 fő, átlagéletkor 15+-0,8) vett részt, amelynek célja az volt, hogy egy zárt láncú gyakorlatsorral a thoraco-scapulo-humerális ritmust és kontrollt javítsuk. A mozgásprogram hatására csökkent a scapula körüli izmok diszbalansza, a két scapula szimmetrikusabb elhelyezkedésű lett, és javult az izomerő. Javult a kontrollálhatóság a lapocka elmozdulásaiban, az izmok szinergizmusban való működésével jobb a stabilizáció a mellkasfalon a vállízületi elmozdulások során. Az izom munkája gazdaságosabb lett, növekedett a statikus stabilitási képesség a programot követően. Kedvező irányt vehet a lapocka fiziológiás pozíciója, ha a sportterhelések mellett a sportolók végeznek olyan gyakorlatokat is, amely funkcionális korrekciót jelent a lapockák számára. Az eredmények alapján elmondható, hogy a scapularis dyskinesis protokoll alkalmazása eredményes és hosszú távon kombinálható a sportspecifikus edzéssel dobó játékosok körében.  Kulcsszavak: scapularis dyskinesis, izom diszbalansz, kosárlabdázók, vizilabdázók, intervenció