A XXI. század népegészségügyi problémái közül a túltápláltság és a cukorbetegség egyre nagyobb jelentőséggel bír, mind az elterjedtségük, mind pedig az egészségügyi és gazdasági következményeik tekintetében. Az uralkodó tudományos értelmezéssel szemben, amely a telített zsírok, a túlzott kalóriabevitel, a mozgásszegény életmód és ebből adódóan az egyéni felelősség szerepét hangsúlyozza az elhízás és a hozzá kapcsolódó betegségek kialakulásában, egyre több a tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy sokkal inkább a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek fogyasztása következtében kialakuló "cukormérgezés" a kiváltó ok, a 2-es típusú cukorbetegség pedig intermittáló koplalással, vagy a böjtöt imitáló, alacsony szénhidráttartalmú étrenddel gyógyítható. A tanulmány első részében a szerzők összefoglalják a két tudományos paradigma legfontosabb megállapításait, valamint rámutatnak arra, hogy az egymásnak ellentmondó nézetek gyökeresen más hozzáállást kívánnak meg az egészségügy szereplőitől és más beavatkozási lehetőségeket határoznak meg. Egyátalán nem mindegy tehát, hogy melyik paradigma szerint szervezzük az egészségügyi ellátást ezen szerteágazó és nagy jelentőségű problémakör kezelésére.