A hipertónia és a szívkoszorúér-betegség, mint az endothel diszfunkciójával jellemezhető kardiovaszkuláris elváltozások gyakran olyan anyagcserezavarokkal járnak, mint a hyperlipidaemia, 2-es típusú diabetes mellitus és az obesitas. Vizsgálatunk célja a hipertóniás és ugyanakkor hyperlipidaemiás betegeinknél az alkalmazott gyógyszeres kezelések és azok eredményességének az elemzése volt. A kardiológiai és lipid szakrendelésünkön 2018-ban megjelentek közül 159 hipertóniás és hyperlipidaemiás beteg (átlagéletkor: 67,5+-10 év, nő: 38,4%) adatait értékeltük. A helyszíni vérnyomásértékek mellett a vizsgálathoz a rendelkezésre álló laboreredményeket vettük figyelembe. Betegeinknél 49%-ban volt a szisztolés tenzió 140 Hgmm alatt, és 68,6%-ban a diasztolés vérnyomás 90 Hgmm alatt. A betegek 42%-a semmilyen statint nem szedett, pedig 98 egyénnél korábbi miokardiális infarktus szerepelt az anamnézisben. A nagy intenzitású rosuvastatinnal vagy atorvastatinnal elért 2,57+-1,06 mmol/l átlagos direkt LDL-C szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a statin naiv (3,41+-0,96 mmol/l) és a kisebb intenzitású statint (3,00+-1,14 mmol/l) szedő csoportokhoz képest. A 130 Hgmm alatti szisztolés vérnyomással rendelkező betegeknél 14,3%-ban volt az LDL-C 1,8 mmol/l, 50%-ban 2,6 mmol/l és 73,5%-ban 3,4 mmol/l alatt. Következtetésünk, hogy a hipertóniás betegeinknél jobban oda kell figyelnünk az atherogén hyperlipidaemiás állapot rendezésére és ugyanakkor célravezetőbb antihipertóniás kezelést kell folytatnunk a hyperlipidaemiával rendelkező egyéneknél, különös tekintettel a már igazolt érelváltozásokra, illetve lezajlott érkatasztrófákra.  Kulcsszavak: hipertónia, hyperlipidaemia, LDL-C, statin, kardiovaszuláris rizikó