Bevezetés: Számos mozgásterápiás módszer létezik Parkinson-kórban szenvedő betegek egyensúlyának és koordinációs képességének, elesési kockázatának és egyensúlytartásának, illetve dinamikus állásának, mobilitásának, lépés-indítási képességének fejlesztésére. Magyarországon rehabilitációban kevésbé alkalmazzák a sportterápiát, míg nemzetközi gyakorlatban mind fizikai, mind pszichés megközelítésben hatékony kiegészítő terápiának tartják és alkalmazzák. Cél: Tánc sportterápia alkalmazása, illetve az egyensúly és koordinációs képesség, az elesési kockázat és egyensúlyvesztés valamint a dinamikus állás, mobilitás, lépés-indítási képesség felmérése Parkinson-kóros betegek körében. Anyag és Módszer: Kvázi experimentális eset-kontroll felmérésünkben 20 Parkinson-kóros nő beteg (Hoehn-Yahr Skála II., III) vett részt a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikán, 2017 őszén. A betegek 3 hónapon keresztül heti kétszer 60 perces sportterápiás kezelésben részesültek. A gyógyszeres terápiában nem történt változás a vizsgálat ideje alatt, illetve a szakmai protokollnak megfelelő fizioterápiát kapta mindkét csoport, azonban emellett az eset csoport tánc sportterápiában is részesült. Vizsgálatunkkor a Berg Balance Scale, Dynamic Gait Index és a Four Square Step Teszt felméréseket végeztük el. A vizsgált tesztek és skálák átlagértékei közötti különbséget a két mérés és a két csoport vonatkozásában Wilcoxon és Mann-Whitney U próbával vizsgáltuk. Elvégzésükhöz az SPSS 22.0 szoftvert használtuk. Eredményeinket p <0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A terápiát megelőző és az azt követő eredményeket tekintve szignifikáns fejlődést tapasztaltunk az egyensúly és koordinációs képesség (3=0,036), elesési kockázat és egyensúlyvesztés (p=0,018), valamint a dinamikus állás, mobilitás, lépés-indítási képesség (p=0,037) területén, ellentétben a kontroll csoport eredményeivel. A sportterápiás csoport és a kontroll csoport terápia utáni eredményei között szignifikáns különbséget találtunk egyensúly-tartásukban és koordinációs képességükben (3=0,001), elesési kockázatukban és egyensúlyvesztésükben (p<0,010), valamint dinamikus állásukban, mobilitásukban, lépés-indítási képességükben (3=0,016). A kontroll csoport eredményeiben szignifikáns változást nem találtunk. Következtetés: A tánc sportterápia alkalmazása kedvező kiegészítő terápia lehet Parkinson-kóros betegek körében. A vizsgálat korlátai közé az alacsony elemszám és a többcentrumos vizsgálatok hiánya tartozik. A Parkinson-kóros betegek (Hoehn-Yahr Skála II.,III) csoportján belül alcsoportokat nem különítettünk el, azokat külön nem vizsgáltuk. Kulcsszavak: Parkinson-kór, tánc sportterápia, elesési kockázat