Az irritábilis bél betegséget (IBS) heti gyakorisággal visszatérő idült hasi fájdalom és széklethabitus-változás jellemzi, ami alapvetően nem a betegek élettartamát, hanem életminőségét befolyásolja. Bár Róma IV kritériumok alapján diagnosztizálható funkcionális kórformáról van szó, az orvosi gondolkodásban és a betegellátási gyakorlatban továbbra is kizárásos diagnózisként szerepel. Előfordulási gyakorisága a népességben igen magas, ezért az IBS-betegek egészségügyi ellátásának munkaerő-ráfordítása, valamint az ellátás direkt és indirekt költségigénye is magas. Mindezek következtében az IBS-betegek ellátása komoly népegészségügyi problémaként jelentkezik a fejlett országokban.