Diagnosztikai kijelzők, monitorok jellemzői és minőségellenőrzése / Veres Gergő [et al.]
Bibliogr.: p. 44. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.5374/mro.2019.2.3
In: Magyar Radiológia. - ISSN 0025-0287. - 2019. 93. évf. 1. sz., p. 35-44. : ill.
Bevezetés: Napjainkban az orvosi képalkotás olyan nagy mennyiségű információt hoz létre, kezel és továbbít, amelyet a hagyományos, nem digitális rendszerekkel lehetetlen lenne kezelni. Azonban a diagnosztikus monitorok rendszeres ellenőrzésére nem fordítanak elegendő figyelmet hazánkban. Ezek a készülékek akár napi 20-22 órát is üzemelhetnek, esetleges minőségi romlásuk befolyásolhatja a leletező radiológus munkáját. Ezért fontos a megjelenítők állapotának rendszeres ellenőrzése. Célkitűzés: A munkánk célja egy olyan minőségbiztosítási program bemutatása, amely figyelembe veszi a nemzetközi ajánlásokat, illetve a megjelenítők folyamatos fejlődését. Módszer: Vizsgálatainkhoz a NEC cég által forgalmazott MDSVSENSOR3 monitorkalibrációra is alkalmas eszközt használtuk. A mérőműszer kiolvasására a PACS Display v5A beta 3c programot alkalmaztuk, majd a mérések az AAPM TG18 vizsgálóábrák betöltésével valósultak meg. Az általunk használt minőségbiztosítási programban kvalitatív és kvantitatív vizsgálati módok egyaránt szerepelnek. Az alkalmazott kvantitatív vizsgálatok a megvilágítás, a fénysűrűség, a kontrasztarány és a megjelenítőhomogenitás meghatározását jelentették. Az elvégzett vizuális ellenőrzések a következők voltak: pixelhibák keresése, képzajosság meghatározása, műtermékek jelenlétének vizsgálata és egy átfogó analízis a TG18QC vizsgálóábra szemrevételezésével. Eredmények: Az egyes vizsgálóábrákhoz tartozó fénysűrűségértékek alapján meghatározható a DICOM 3.14 szabványnak (GSDF) való megfelelés. A vizsgálatok során elfogadhatósági kritériumnak az ACR Technikai Standard 2014-et vettük alapul, amely megkülönbözteti a mammográfiai és a hagyományos radiológiai használatot. A GSDF megfelelőségen kívül a mért fénysűrűségértékekből meghatározható még a kontrasztarány, a maximum és minimum fénysűrűség, valamint a kijelző homogenitása a fénysűrűség függvényében. Ezáltal eldönthető egy adott megjelenítőről, hogy alkalmas-e az adott használatra. Következtetések: A digitális képalkotás hatékony eszközökkel rendelkezik az orvosi képek megtekintésére, leletezésére. Ebben kulcsfontosságú szerepet töltenek be a diagnosztikai kijelzők. Fontos odafigyelnünk az eszközeink használata során a megfelelő minőségellenőrzésre, rendszeres karbantartásra. A munkánkban bemutatott minőségellenőrzési protokollon kívül számos gyártói program áll rendelkezésre, amelyek lényegében ugyanezeket a paramétereket határozzák meg. Egy monitor esetén az általunk bemutatott módszer a kiértékeléssel együtt 25 percet vesz igénybe. Ez az idő havi rendszeresség mellett még elfogadható, figyelembe véve, hogy a mérés segítségével a diagnosztikus munka színvonala javítható, valamint a leletezés során csökkenthetőek lesznek az esetleges hibák és tévedések. Kulcsszavak: betekintési szög, diagnosztikai kijelzők, diagnosztikus képek, DICOM, ellenőrzés, felbontás, fénysűrűség, GSDF, homogenitás, képarány, képátló, képmegjelenítés, kijelzők, kontrasztarány, megjelenítési függvény, minőségellenőrzés, monitorok, műtermékek, orvosi képalkotás, PACS-rendszer, pixel, pixelhibák, radiológia, radiológiai munkaállomás, szürkeskála, TG18