A hímivarsejt érése, funkcionális jellemzői (pl. progresszív mozgás, akroszómareakció) és életciklusa nagymértékben függ a reaktív oxigénszármazékoktól. Oxigén jelenlétében a hímivarsejt, mint aerob szervezet az oxigén felhasználásakor (oxidatív foszforiláció) egész sor olyan oxigénszármazékot állít elő, melyek oxidatív kapacitása jelentősen felülmúlja az oxigén molekuláét. A reaktív oxidáló származékok (ROS) - fizológiás mechanizmusok által ellenőrzött körülmények között - a maguk helyén, a megfelelő időben és a szükséges mennyiségben alapvető fontosságúak a hímivarsejt fiziológiás fejlődéséhez és működéséhez. Azonban kontrollálatlan körülmények között a reaktív oxidáló származékok károsíthatják a spermatogenezist és magát a kifejlett hímivarsejtet is. A károsodások elkerülése érdekében, a "felesleges" szabadgyökmennyiség kontrollálására és/vagy ártalmatlanítására (redukáló antioxidáns-kapacitás), a szervezet jól kiépített reduktív/antioxidáns mechanizmussal rendelkezik. Akár a reaktív oxidáló származékok túlzott termelődése, akár az úgynevezett antioxidáns-kapacitás elégtelen működése képes eltolni a hímivarszervekben és az ejakulátumban a fizológiás redukáló-oxidáló egyensúlyt. Tehát mind a túlzottan sok, vagy éppen ellenkezőleg, a túl kevés reaktív oxidáló származék jelenléte, a spermatogenezis és/vagy az érett hímivarsejt funkciója szempontjából, patológiás állapothoz vezet. Erre figyelemmel kell lenni kórosnak ítélt állapot antioxidánsokkal való kezelése során is. A hímivarsejteket a saját intracelluláris ROS-termelő mechanizmusaikon kívül - az ejakulátumban a leukociták aktiválódása nyomán - éretlen hímivarsejt-előalakok és citoplazmatikus maradványokkal rendelkező hímivarsejtek társaságában "külső" oxidatív hatások is érik. Továbbá, a női genitálékba jutott hímivarsejtek posztejakulációs érését, amely leginkább a hiperaktivitásban, a kapacitációban és az akroszóma-reakcióra való felkészülésben mutakozik meg, részben szintén a reaktív oxidáló származékok teszik lehetővé. A reaktív oxigénszármazékok a női genitálékban végbemenő hímivarsejt-szelekcióban és végső soron a "felesleges" hímivarsejtek elpusztításában is közreműködnek. A reaktív oxigénszármazékoknak a természetes úton való megtermékenyülésben játszott szerepük mellett napjainkban egyre kiterjedtebben tanulmányozzák azok keletkezését és hímivarsejt-károsító hatását a mesterséges megtermékenyítés egyes előkészítő lépéseiben, mint például a hímivarsejtek fagyasztása és felolvasztása, vagy a különböző hímivarsejt-tisztítási műveletek.  Kulcsszavak: reaktív oxigéngyökök (ROS), hímivarsejt, oxidatív stresz, antioxidáns, infertilitás