Cékitűzés: A neoadjuváns hormonkezelés hatékonyságának vizsgálata a lokálisan előrehaladott magas rizikójú prosztatatumorok esetében végzett radikális prostatectomiák során. Módszer: A tanulmányban a 1996.01.01 és 2018.01.01. között, a klinikailag lokálisan előrehaladott magas rizikójú prosztatadaganat miatt radikális prostatectomián átesett 105 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az 1. csoportba (n: 37) tartozó betegek a műtét előtt neoadjuváns hormonkezelést kaptak. A 2. csoportba sorolt betegek (n: 68) nem részesültek hormonkezelésben. Az 1. csoportban az átlagos életkor 64,1+-6,8 év, míg az átlagos PSA-szint 31,5 ng/ml. A 2. csoportban az átlagos életkor 63,7+-6,3 év, míg az átlagos PSA-szint 20,5 ng/ml volt. Valamennyi esetben a műtét előtt elvégzett képalkotó-vizsgálat lokálisan előrehaladott tumort mutatott. Eredmények: A szövettani vizsgálat az 1. csoportban, 8 esetben (21,6%), míg a 2. csoportban, 41 alkalommal (60,2%) igazolt lokálisan előrehaladott (pT3) daganatot (p=0,073). Margin-pozitivitás az 1. csoportban, 8 esetben (21,6%), míg a 2. csoportban, 28 betegben (41,7%) fordult elő (p=0,043). A medián 58 hónapos utánkövetés alatt az 1. csoportban biokémiai progressziót 8 (21,6%), lokális recidívát 1 (2,7%), míg távoli metasztázist 3 (8,1%) betegben diagnosztizáltak. A 2. csoportban biokémiai progresszió 12 (17,6%), lokális recidíva 3 (4,4%), míg távoli metasztázis 1 (1,4%) esetben fordult elő. Ezen vizsgált mutatókban a két csoport között nem volt szignifikáns eltérés. Tumorspecifikus mortalitás egyik csoportban sem fordult elő. Következtetések: Az eredmények alapján a klinikailag lokálisan előrehaladott magas rizikójú prosztatadaganatok esetében a neoadjuváns hormonkezelés jobb, de nem szignifikánsan jobb lokális tumorkontrollt biztosított. A későbbi tumorprogresszió szempontjából a neoadjuváns hormonkezelés nem nyújtott lényeges előnyt.  Kulcsszavak: prosztatadaganat, magas rizikójú tumor, neoadjuváns hormonkezelés, radikális prostatectomia, progresszió