Az elmúlt évtizedekben az androgéndeprivációs terápia (ADT) volt a prosztatadaganatok standard kezelése. Az áttétes stádiumban felismert betegek túlélése 4 év az ADT mellett, azonban egyes, kedvezőtlen prognózisú betegcsoportok kimenetele nem éri el a 3 évet. 2014 óta két prospektív, fázis III-as vizsgálat bizonyította a docetaxel korai, ADT melletti alkalmazásának túlélést javító hatását áttétes hormonérzékeny betegeknél, kiemelt eredményt hozott a nagy volumenű áttétes daganatos esetekben. További két vizsgálatban az ADT-vel kombinált abirateron-prednizolon előnyét igazolták, újonnan felismert, áttétes, magas rizikójú hormonnaiv betegeknél az ADT-vel összehasonlítva. A kis volumenű áttétes betegek esetén további egy prospektív vizsgálat igazolta az ADT mellett alkalmazott prosztatabesugárzás túlélésben mutatkozó hasznát. Munkánkban az említett klinikai vizsgálatokat mutatjuk be, valamint válaszokat keresünk az egymást alkalmanként átfedő terápiás opciók kapcsán felmerülő ellentmondásos kérdésekre.  Kulcsszavak: hormonérzékeny prosztatarák, androgéndeprivációs terápia, abirateron és androgéndepriváció hormonnaiv prosztatarákban, korai docetaxel hormonérzékeny prosztatarákban, sugárkezelés kis volumenű áttétes prosztatarákban