Plazmaferézis alatt olyan eljárásokat értünk, amelyek lehetővé teszik a vér extracorporalisan történő szétválasztása révén bizonyos anyagok eltávolítását, majd ezt követően a megmaradó összetevők visszaadását. Amennyiben donor aferézisről beszélünk, olyan véralkotók kerülnek eltávolításra, amelyek mások számára, terápiás célból hasznosíthatók. Az aferézisnek tehát két fő célja van: a nemkívánatos vérösszetevők eltávolítása betegség esetén, illetve egy recipiens beteg számára szükséges vérösszetevő gyűjtése egészséges donortól. Az összegyűjtendő anyag szempontjából beszélhetünk plazmaferézisről, amikor plazmaalkotókat gyűjtünk össze, majd távolítunk el, vagy citaferézisről, amelynek során sejtek (thrombocyták, fehérvérsejtek, vörösvérsejtek, őssejtek) gyűjthetők. Szinte nincs olyan szervrendszer, amelynek betegségei kezelésében ne lenne hatékonyan alkalmazható az aferézis. Ennek ellenére, leginkább akkor kerül sor alkalmazására, amikor a szokványos gyógyszeres kezelési lehetőségek kudarcot vallanak. Ennek részben a komplex kezelés nehéz elérhetősége, a magas költségek, a krónikus betegségek esetében pedig sokszor csak átmeneti eredmény az oka. Fontos, hogy a kezeléseket megfelelő időpontban végezzék, azok ne utolsó lehetőségként történjenek meg. Legnagyobb szerepe a gyorsan progrediáló, igen súlyos állapotot előidéző, gyógyulást eredményező esetekben van, így HELLP-szindróma, thromboticus thrombocytopeniás purpura, Guillain-Barré-szindróma, katasztrofális antifoszfolipid szindróma esetében megkérdőjelezhetetlen alkalmazásának jelentősége.  Kulcsszavak: terápiás aferézis, immunadszorpció, plazmaferézis, fotoferézis, autoimmun betegség