A rutin korona- és hídpótlások készítésénél az ideiglenes restaurátumok fő célja a fogak védelme, az okklúzió fenntartása, az interproximális érintkezések megtartása és az íny egészségének fenntartása megfelelő illeszkedéssel és marginális kontúr kialakításával (Amsterdam és Fox 1959, Yuodelis és Faucher 1980). Számos technikát és anyagot alkalmaznak sikerrel a mindennapi gyakorlatban ezen célok elérése érdekében. A komplex esetekben nagyon eltérő lehet az ideiglenes fogpótlások szerepe. Mindegyik ideiglenesnek meg kell felelnie a fent felsorolt kritériumoknak, de összetett esetekben a kezelési folyamat kritikus elemévé válik, és akár több hónapig, vagy - egyes esetekben - évekig is funkcionálnia kell a szájban (Chiche 1994, Amet and Phinney 1995, Christensen 1996, Donovan and Cho 1999). Ezenkívül az elkészítés technikája, valamint a választott anyagok különbözhetnek a hosszú távú élettartam és az esztétikai elvárások tekintetében. A leggyakoribb esetek, amelyekben hosszú távú ideiglenes fogpótlásokat készítünk, az ortodonciai kezelést és/vagy parodontális műtéteket megelőző, extrakcióval járó kezelések vagy implantátumon rögzülő fogpótlások.