Célkitűzés: Az orvoslást korábban a paternalisztikus szemlélet jellemezte, amely szemlélet paradigmaváltáson ment keresztül az elmúlt időszakban. A beteg önrendelkezési joga mögött az a gondolat húzódik meg, hogy minden beteg egy önálló individuális személyiség. A beteg önrendelkezési joga megköveteli a beteg tájékozott beleegyezését bármely orvosi kezelés, beavatkozás megkezdése előtt. Jelen tanulmány célja az önrendelkezési jog és a tájékozott beleegyezés jogi vizsgálata különös tekintettel arra, hogy miként fejlődött ki ez az alapelv, és milyen kritériumokat támaszt az egészségügyi intézményekkel szemben. Módszer: A társadalmi és jogszabályi háttér elemzése után elemzésre került a hazai, külföldi jogirodalom, illetve jogalkalmazási gyakorlat. Eredmények, következtetések: Az egészségügyi intézmény részéről eljáró orvos kötelezettsége, hogy megadja a betegnek mindazokat az információkat, amelyek birtokában döntést tud hozni a beavatkozást illetően. Ugyanakkora bírósági jogalkalmazási gyakorlat alapján az írásbeli tájékoztatás nem elégséges eszköze a tájékozott beleegyezésnek. Az orvosnak a beteget annak egészségi állapotára aktualizáltan szükséges tájékoztatni mind a beavatkozásról, mind pedig annak kockázatáról. Ha az orvos nem teljesíti a tájékozott beleegyezéshez kapcsolódó tájékoztatási kötelezettségét, és ezáltal a beteg nem tudott olyan döntést hozni, mint amilyen a kockázatokról való informálását követően hozott volna, úgy megállapítható az orvos/egészségügyi intézmény gondatlansága, az orvos magatartása nem felel meg a gondossági mércének.  Kulcsszavak: betegjogok, önrendelkezés, tájékozott beleegyezés