Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=144304
MOB:2019/1
Szerzők:Balogh Ádám
Tárgyszavak:MENOPAUSA; OSTEOPOROSIS; NŐGYÓGYÁSZAT; FRACTURÁK; PREVENCIÓ
Folyóirat:Magyar Nőorvosok Lapja - 2019. 82. évf. 2. sz.
[https://mnt.olo.hu/rovat/magyar-noorvosok-lapja]


  Nőgyógyászok és a posztmenopauzális oszteoporotikus törések : a posztmenopauzális oszteoporotikus csonttörést szenvedett betegek eltűnése a nőgyógyászok, menopauza ambulanciák és más szakmák Bermuda-háromszögében / Balogh Ádám
  Bibliogr.: p. 85. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2019. 82. évf. 2. sz., p. 81-85. : ill.


Célkitűzés: Áttekintő munkámban azt vizsgálom, miért tűnnek el rejtélyesen a csonttörött posztmenopauzális betegek az egészségügyi ellátórendszerből. Hogyan tudják ezt befolyásolni a nőgyógyászok, különösen a menopauza-osteoporosis (M-OP) ambulanciák orvosai? Anyag és módszer: Történeti áttekintés mellett a Pubmed-Medline adatbázisból válogatva a posztmenopauzális osteoporosis (PMOP) kezelésében részt vevő szakmai szervezetek klinikai irányelveit és néhány kulcsfontosságú eredeti és elemző közleményt tekintettem forrásnak. Eredmények: A hivatkozott közlemények alapján a nőgyógyászok és belgyógyász endokrinológusok voltak kezdetben a PMOP felismerésének és kezelésének meghatározói. Később reumatológusok, radiológusok, és ortopéd-traumatológusok vették át a vezető szerepet a betegellátásban és klinikai kutatatásban. Sok közlemény igazolja, hogy a PMOP kezelése világszerte gyakran megszakad, vagy el sem kezdődik és a bekövetkező csonttörés miatt kerülnek orvoshoz a betegek. Traumatológusellátás után azonban továbbra sem részesülnek egy újabb törést megelőző kezelésben. Pedig a törések gyakoriak és következményeik súlyosak lehetnek, emiatt népegészségügyi problémát jelentenek. A megoldást jelentő törésmegelőző kezelés jellemzően hazánkban is elmarad. A menopauza-osteoporosis szakrendelők nőgyógyászai szakmánk preventív jellege miatt sokat tehetnének a törések gyakoriságának csökkentésére, mindenekelőtt megelőzéssel. A hazai egészségbiztosítói szabályozás erős diagnosztikus és terápiás jogosítványokat adott szakmánk orvosainak is. Következtetések: Az M-OP kombinált szakambulanciák működési rendje és kompetenciái kedvező feltételeket nyújtanak az osteoporosis (OP) korai (elsődleges) felismerésére és kezelésére a menopauza időpontjában és utána. A nőgyógyászati betegek idősödő korösszetétele a másodlagos törésprevencióra is lehetőséget nyújt. Ebben a munkában az érintett szakmák jelenleginél céltudatosabb, rendszeres együttműködése esetén remélhetőleg kevesebb csonttörött páciens fog eltűnni rejtélyesen a szakmák jelképes"Bermuda-háromszögében".  Kulcsszavak: posztmenopauzális osteoporosis, csonttörések megelőzése, menopauza-osteoporosis szakrendelések