Célkitűzés: A placenta accreta, azaz a chorionbolyhok kóros myometrialis terjedése súlyos szülési komplikációkkal járhat. Az eltérés prenatalis felismerésével a vérzéses szövődmények megelőzhetők. A korai diagnózishoz az ultrahangvizsgálatok mellett a mágneses rezonanciás (MR) képalkotás többlet információt nyújthat. Célunk a terhességi kismedencei MR-vizsgálatok szerepének validálása a műtéti és szövettani eredmények tükrében. Anyag és módszer: Retrospektív kutatásunk során a 2016.01.01. - 2018.03.31. között lepénytapadási rendellenesség gyanúja miatt MR-rel vizsgált gravidák képanyagát, műtéti leírását és szövettani eredményeit tekintettük át. Eredmények: Összesen 43 esetben történt terhességi MR-képalkotás, amelyből 9 betegnél placenta tapadási-rendellenesség volt a vizsgálati indikáció. A beválasztott 9 betegnél a megelőző ultrahang- (UH) vizsgálat az előlfekvő lepény valamely típusát, leggyakrabban placenta previa centralist igazolt. Az MR-vizsgálatok átlagosan a 31. terhességi héten készültek. Két esetben mozgási műtermékek miatta placenta-myometrium határ nem volt biztonsággal megítélhető. A fennmaradó hét esetben az adherens placenta valamely formája ábrázolódott. MR-képalkotással az accret-incret placentáció a módszer technikai korlátai miatt nem mindig volt elkülöníthető. Az MR-vizsgálat időpontja és az elektív császármetszés időpontja között átlagosan 4 hét telt el. Három esetben fordult elő komplikáció, két betegnél a hysterectomával egy ülésben a vékonybélsérülés suturája, egy esetben húgyhólyag-sérülés miatt reoperáció történt. Mindhárom szövődményes esetben placenta percreta állt a háttérben. Az MR-vizsgálatok eredményei 5 esetben (56%) voltak egybevágóak a patológiai véleménnyel. Két műtermékes, csekély diagnosztikai értékű MR-vizsgálathoz negatív szövettani lelet párosult. Egy olyan eset volt, amikor a szövettani vizsgálat során nem igazolódott az egyébként egyértelmű, hólyagsérülést is okozó placenta percreta. Következtetések: A terhességi kismedencei MR-vizsgálat az UH mellett jó kiegészítő módszernek bizonyult a lepénytapadási rendellenességek kimutatására. Az MR-vizsgálat két fő hátrányai közül - miszerint az accret és incret tapadás között nem lehetett különbséget tenni és a mozgásból, légzésből, valamint aortapulzációból adódó műtermékek a megítélést korlátozhatják - az utóbbi a vizsgálati paraméterek változatásával vagy a vizsgálat megismétlésével kiküszöbölhető. A helytállóbb statisztikai értékeléshez további, nagyobb esetszámú vizsgálatok szükségesek.  Kulcsszavak: placenta accreta, mágneses rezonanciás képalkotás, hysterectomia