Célkitűzés: A szerzők 100 g-os intervallumokban vizsgálták a császármetszés-frekvencia alakulását válogatás nélküli szülészeti populációban, valamint terminusban, fejvégű magzattal spontán megindult szülésekre (Robson-1 kategória) vonatkozóan. Betegek és módszerek: Születési súly, anyai testmagasság és a szülés módjának retrospektív elemzése először szülő nők terminusban, fejvégű magzattal, spontán megindult szülései között egy 10 éves szülészeti adatbázisban. Eredmények: A 37.38.39.40.41. és 42. gesztációs hétre született magzatok 90-es súlypercentilise sorrendben 3960 g, 3960 g, 4000 g, 3950 g, 4000 g és 3820 g volt. A Robson-1 kategóriába sorolt szülőnők között 677 esetben volt >4000 g a magzat születési súlya és közülük 448-an (66%) hüvelyi úton születtek meg. Az anyai testmagasság jelentősen nem befolyásolta sem a súlypercentilis határértékeit, sem pedig a császármetszés gyakoriságát. 4000 g-os születési súly fölött a Robson-1 csoportú szülésekben a teljes populációhoz hasonlóan emelkedett a császármetszés gyakorisága. Pontosan becsült születési súly ismeretében a terminusban, fejvégű magzattal spontán vajúdó szülőnők császármetszés-kockázata nem különbözik a teljes szülészeti populációban mért császármetszés-kockázattól. Tízéves anyagban, az átlagost meghaladó, de 5000 g alatti születési súlyú esetek között 50% alatti császármetszés-frekvencia volt megfigyelhető mind a teljes populációban, mind pedig a Robson-1 csoportban. Következtetés: A legpontosabb súlybecslés sem adhat okot arra, hogy csak a 3900 g-ot meghaladó magzati súly miatt lebeszéljünk egy várandóst a természetes szülésről a császármetszés emelkedett esélyére hivatkozva.  Kulcsszavak születési súly, császármetszés