A növekedési hormon szekréciója az életkor előrehaladtával lassan, de fokozatosan csökken, 60 éves kor felett már csak töredéke a fiatalkori termelődésének. Jól ismert anabolikus hatásai miatt joggal merült fel lehetséges szerepe az öregedés folyamatának lassításában. Közleményünkben vázlatszerűen áttekintjük azokat az állatkísérletes és humán adatokat, amelyek választ adhatnak arra a kérdésre, hogy van-e szerepe a növekedési hormonnak az öregedés szabályozásában és az élettartam alakításában. A GH-hiányos beltenyésztett, valamint genetikailag manipulált egértörzseken nyert megfigyelések szerint a GH/IGF-1-tengely csökkent aktivitása lassítja az öregedést, akár 50%-kal is növeli az élettartamot. A döntően a GH/IGF-1 tengely örökletes humán betegségein tett megfigyelések kevéssé egységesek, de összességében úgy értékelhetők, hogy a GH-hiánynak önmagában nincs érdemi hatása az élettartamra. Egészséges idős egyének esetében öregedésgátlás, illetve az öregség tüneteinek kezelésére a GH adása nem javasolt.