Az orális antidiabetikumok sorában az SGLT2-gátlók hamar az érdeklődés középpontjába kerültek. Egyrészt a hatásmechanizmus merőben új volta keltette fel az érdeklődést, másrészt a kardiovaszkuláris biztonságossági vizsgálatok között az empagliflozinnal végzett EMPA-REG OUTCOME randomizált, kontrollált követéses tanulmány váratlan, igen jó eredményei a kardiovaszkuláris és renalis prevenció új lehetőségére hívták fel a figyelmet 2-es típusú diabéteszben. A canagliflozinnal végzett canvas program eredményei megerősítették, hogy az SGLT2-gátlók olyan antidiabetikumok, amelyek a kardiovaszkuláris és a renalis kockázatot számottevően csökkentik. A dapagliflozinnal folytatott DECLARE-vizsgálat eredményeit a közelmúltban ismerhettük meg. Rögtön felmerült, hogy az immáron rendelkezésre álló három, azonos jellegű, de más-más SGLT2-gátló készítménnyel folytatott kardiovaszkuláris biztonságossági vizsgálat egybevetése milyen következtetéseket engedhet meg. Ezzel összefüggésben széles körű diszkusszió tárgya lett, hogy a hatás/mellékhatás mennyire tekinthető egyedi tulajdonságnak vagy csoporthatásnak, illetve a készítményeknek hol a helye a kardiovaszkuláris primer és szekunder prevencióban. A jelenlegi közlemény a 201 8 végén rendelkezésre álló ismereteket összegzi. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, orális antidiabetikumok, SGLT2-gátlók, empagliflozin, canagliflozin, dapagliflozin, kardiovaszkuláris kockázat