Az orvos-beteg kapcsolat kérdése nem választható el az orvostudomány arculatának, a tudományos gondolkodás, a gyógyítási morál, sőt az általános értékrend jellemzőitől. Az orvostudomány jellegére az evdidence based medicine, a klinikai kutatásban általánossá váló statisztikai eljárások, a gyógyszeripar gyakorolt befolyást. Az orvosi gondolkodásban ma előtérbe került a reproduktív (vs. kreatív) készség, a diagnózisalkotásban a klinikus szubjektív véleményével szemben dominánssá váltak az objektív vizsgálati adatok. A specializálódás pedig - nélkülözhetetlensége mellett - veszélyeztetheti az egységes szemléletet, az anyagi érdekek fokozott szerepe pedig szemben állhat a betegérdekkel. A betegek gondolkodásában túlhangsúlyozódnak a személyiségi jogok, a szakmaiságot veszélyeztetheti az Internetről származó információ, a beteg döntéseiben pedig a financiális érték irányultság felülírhatja a szakmai igazságot. Mindezek eredményeként az orvos-beteg kapcsolat ma már nem a klasszikus tekintélyelvűpaternális, hanem ún. partnerségi viszony. E megváltozott kapcsolat a gyógyítás mindkét szereplőjét: az orvost és a beteget is hátrányosan érintheti. A mai tudományos gondolkodást, a gyógyítási morált jellemző sajátosságok nem egyeztethetők a klasszikus elvekkel. A gyógyítás megváltozott szakmai/morális szabályai az általános értékrendben bekövetkezett változások következményei, amit általánosságban az anyagi (vs. lelki) értékek dominanciája jellemez, ezért az orvostudomány, a gyógyítás arculatának változása csak az általános értékrend egészének módosulása függvényében remélhető.  Kulcsszavak: orvos-beteg kapcsolat, orvosi gondolkodás, betegek gondolkodása, gyógyítási morál, általános értékrend