Bevezetés: A metabolikus szindróma (MetS) Magyarországon népbetegség, megléte többszörösére növeli a kardiovaszkuláris megbetegedések és a korai halálozás rizikóját. Megelőzésében és nem gyógyszeres kezelésében kulcsfontosságú a megfelelő, rendszeres fizikai aktivitás, az egészséges életmód. A nemzetközi szakirodalom alapján többféle tréningezési mód hatásos lehet, de nincs egységesen kidolgozott ajánlás. A szakirodalmi áttekintés célja a MetS esetén alkalmazható, tudományosan is alátámasztott tréningtípusok összehasonlítása. Anyag és módszer: Az adatgyűjtés a PubMed és PEDro adatbázisokból történt, fókuszálva az ajánlást megfogalmazó, tréningtípusokat összehasonlító tanulmányokra. A keresési feltételeknek legjobban megfelelő 16 nemzetközi tanulmány került elemzésre. Kulcsszavak: metabolic syndrome physical exercise, aerobic training (AT), high intensity interval training (HIIT), moderate intensity continuos training (MICT), moderate intensity interval training, resistance training (RT). Eredmények: A közepes intenzitású folyamatos tréningek hatására bizonyítottan javul a fizikai állóképesség és pozitívan változnak a MetS rizikófaktorok. Összességében biztonságosnak és effektívnek értékelhető a magas intenzitású intervallum tréning (HIIT), amely bizonyos kardiometabolikus rizikótényezőkre egyforma, másokra kedvezőbb hatással lehet, mint a folyamatos intenzitású tréningek. A rezisztenciatréningek szignifikánsan csökkentik a szisztolés vérnyomást és a hosszú távú tréningek legalább olyan hatékonyak a glikémiás kontroll javításában, mint az állóképességi tréningek. A rezisztenciatréninget hatékony és költséghatékony módszernek írták le a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében és kezelésében. A kombinált (állóképességi és rezisztencia-) tréningek jelentősen és kedvezően befolyásolják a MetS-t és az egyes rizikófaktorokat, hatékonyan csökkentik a MetS és a 2-es típusú diabétesz prevalenciáját emellett növelik az izomerőt, ami fontos a korral járó izomtömegvesztés miatt. Hatásuk azonban nem bizonyul mindig jelentősen jobbnak, mint az egyes tréningtípusoké önmagukban. Megbeszélés: A rendszeres fizikai tréning jelentősen növeli a kardiorespiratórikus állóképességet és hatékony a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében. Mind a folyamatos, mind az intervallum típusú aerob állóképességi tréningek hatékonyan csökkentik a MetS egyes rizikófaktorait (például éhomi vércukor, HbA1c, trigliceridszint). A rövid és hosszú távú magas intenzitású intervallumtréningek hatékonyak a túlsúlyos/elhízott emberek állóképességének és egyes kardiometabolikus rizikófaktorainak (például vérnyomás, éhomi vércukor) javításában. A rezisztenciatréningek csökkentik a szisztolés és a diasztolés vérnyomást, a HbA1c-t, a haskörfogatot, növelik az izomerőt és az állóképességet, az erek endothél funkcióit javítják. Rövid távon az aerob állóképességi tréningek hatékonyabbak, feltételezve, hogy a kombinált tréningnél 12 hétnél több időre van szüksége a szervezetnek a két különböző típusú tréninghez való adaptációhoz, hosszú távon viszont a kombinált tréningek a legeffektívebbek.  Kulcsszavak: fizikai tréning, metabolikus szindróma