Bevezetés: A veleszületett csírahiány előfordulásának gyakorisága növekvő tendenciát mutat a mindennapi gyakorlatban. Az említett rendellenesség korai kórisméje ugyanúgy, mint a társult skeletalis eltéréseké, rendkívül fontos a sikeres és stabil végleges rehabilitáció tekintetében. Célkitűzés: 1-4 fogcsíra hiányában szenvedő páciensek kefalometriás leleteinek összehasonlítása a csírahiányban nem szenvedő kontrollcsoport mérési eredményeivel. Anyag és módszer: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Fogszabályozás Tanszékének kétéves beteganyagából kiválasztott 41, csírahiányos páciens oldalirányú távröntgenjét értékeltük ki. Az így kapott eredményeket összehasonlítottuk a nem és életkor szerint hozzájuk rendelt kontrollcsoport értékeivel. Eredmények: A leggyakrabban kétoldali felső metsző és kétoldali alsó kisőrlő csírahiányával találkoztunk. A mandibula növekedési irányát előre jelző NSGn-szög vizsgálatakor statisztikailag szignifikáns eltéréseket találtunk a férfi (p = 0,012), az elülső (p = 0,010), illetve az oldalsó csírahiányosok (p = 0,024) csoportja és a kontrollcsoport között. A két állcsont egymáshoz viszonyított sagittalis helyzetét jelző ANB-szög vizsgálatakor statisztikai szempontból jelentős eltéréseket találtunk a nemek és a csírahiány fogíven belüli elhelyezkedése szerint elkülönített vizsgálati alcsoportok, illetve a kontrollcsoport között. Következtetés: A csírahiányos egyének skeletalis kefalometriás értékeit összevetve a nem és életkor szerint hozzájuk rendelt kontrollcsoport értékeivel, szignifikánsan több skeletalis 3. osztályt és a két állcsont síkja által bezárt szög hipodivergenciáját találtuk a csírahiányos csoportban.  Kulcsszavak: csírahiány, kefalometria, skeletalis