Bevezetés: A táppénz szerepe, hogy keresőképtelenség esetén az elveszített keresetet pótolja, biztosítsa, hogy a keresőképtelen személy egzisztenciális állapotában ne legyen törés. Célkitűzés: Kutatásunk célja a táppénz igénybevételére és a táppénzkifizetésekre vonatkozó adatok feldolgozása volt az 1997 és 2017 közötti időszakra. Adatok és módszerek: Kutatásunk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), és a Magyar Államkincstár (MÁK) adatsoraira, az Európai Bizottság Szociális Védelmi Bizottsága (SPC) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentéseire, továbbá a táppénzre vonatkozó jogszabályi környezet elemzésére épül. Eredmények: 1997-ben 3,558 millió jogosultból 119 ezer, 1998-ban 3,530 millió jogosultból 114 ezer, 1999-ben 3,433 millió jogosultból 115 ezer, 2000-ben 3,465 millió jogosultból 112 ezer, 2006-ban a 3,523 millió jogosultból már csak 100 ezer, 2012-ben a 3,769 millió jogosultból 55 ezer fő volt táppénzen átlagosan naponta. 2017-re a jogosultak száma 4,018 millióra nőtt, ezzel párhuzamosan az egy napra jutó táppénzesek átlagos száma 70 ezer volt. A nem és kor szerinti elemzés adatai alapján a legtöbb esetben gyermekes nők voltak táppénzen, a férfiak aránya csak az üzemi balesetekkel összefüggésben volt magasabb. 2014 és 2016 között a naponta átlagosan táppénzen lévő nők aránya már 59-60% volt; a férfiak körében továbbra is az egyéb baleset volt a táppénz igénybevételének fő oka. A korcsoportok szerinti megoszlás nem változott lényegesen. 2014-ben és 2015-ben a 30-34, 2016-ban a 35-39 évesek vették igénybe a leggyakrabban a táppénzellátást. Következtetés: Megállapítható, hogy a táppénz igénybevételére a foglalkoztatottsági ráta, a táppénz összegére vonatkozó jogszabályi változások és olyan társadalmi tendenciák is hatással vannak, mint a munkaerőhiány okozta helyettesítési nehézségek, a munkahely elveszítésétől való félelem.  Kulcsszavak: táppénz, Egészségbiztosítási Alap, pénzbeni ellátások, táppénzkiadás