Bevezetés és célkitűzés: A krónikus myeloid leukaemia klonális myeloproliferativ megbetegedés; molekuláris alapját a BCR-ABL génátrendeződés jelenti, ami a 9-es és a 22-es kromoszóma transzlokációja miatt jön létre. A tirozinkináz-gátlók jelentették az első célzott kezelést a BCR-ABL kinázaktivitásának gátlására. A betegek monitorizálására használt molekuláris módszerek, amelyek a BCR-ABL transzkriptek mennyiségi mérését célozzák, elengedhetetlenné váltak a betegség diagnózisában, illetve a terápiás válasz követésében. Módszer: A Marosvásárhelyi Hematológiai és Csontvelő-átültetési Klinikán vizsgáltuk a krónikus myeloid leukaemiával diagnosztizált betegeket 2008 és 2018 között. Eredmények: Klinikánkon 59 beteg került követésre, az átlagéletkor 45 év volt, a férfi : nő arány 1,5 : 1. A betegek 80%-a krónikus fázisban volt. A Sokal-indexe 61%-nak alacsony, 27%-nak közepes, 12%-nak magas volt. Az átlagos követési idő 5 év és 9 hónap volt. 35 beteg molekuláris remissziót ért el átlag 11 hónappal a kezelés megkezdése után. Az 5 éves átlagos túlélés 80%, 10 évre 76%. A betegség fázisára lebontva a túléléseket 5 évre szignifikáns különbségeket találunk (98%, 85%, 20%). Ha a Sokal-indexet vizsgáljuk, az 5 éves túlélés függvényében 91%, 66%, 51%. A progressziómentes túlélés 5 évre 75%, 10 évre 50%. A Sokal-index függvényében az alacsony rizikójú betegek csupán 8%-a, míg a magas rizikócsoportba tartozók 77%-a progrediál. Az átlagos esély arra, hogy megmaradjon a molekuláris válasz, 5 évre 100%, 10 évre 91%, míg 15 évre csupán 52%. Következtetés: A növekvő BCR-ABL transzkriptszintek korai jelzői a terápiás válasz elvesztésének; ezáltal sikerült azonosítani azokat a betegeket, akiknek a kezelési stratégiáját újra kell értékelni.  Kulcsszavak: krónikus myeloid leukaemia, BCR-ABL monitorizálás