A krónikus hepatitis C-vírusfertőzés a májban krónikus gyulladást okoz, amely évek - vagy évtizedek alatt - májzsugorhoz, és az esetek jelentős részében májrák kialakulásához vezet, amely végső soron májelégtelenséget, a beteg halálát okozza. Ez a kezdetben - a kórokozó identifikálásakor (1989) - rettegett, gyógyíthatatlan, halálos betegség az elmúlt nem egészen három évtized alatt az orvostudomány, a gyógyszerkutatás-fejlesztés egyik, ha nem a legnagyobb sikertörténetévé vált. A jelenleg elérhető "interferonmentes" (per os adható) kombinációkkal a gyógyulás 95-100%-ban elérhető, alkalmazhatók a korábban sikertelenül kezelt betegek esetében is csakúgy, mint igen előrehaladott májbetegségben, akár dekompenzált májcirrózisban szenvedőknél is. Mindezeken felül e rövid és igen hatékony terápiáknak lényegében nincs mellékhatásuk. A krónikus C-hepatitis ma már gyógyítható betegség, így nem utópia, hanem reális célkitűzés a hepatitis-C-vírusfertőzés teljes eradikálása. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, és jelenleg a legfontosabb feladat, valamennyi fertőzött feltalálása. Ebben alapvető szerepe van a házi/családorvosoknak és a társszakmák képviselőinek. Májkárosodás gyanúja, valamint minden májbeteg esetében (még akkor is, ha a májkárosodás etiológiája ismert vagy ismertnek vélt), valamint minden rizikócsoportba tartozó beteg esetében, továbbá minden olyan betegségben szenvedő ellátása során, akinek a megbetegedése lehet a hepatitis-C-vírusfertőzés extrahepatikus manifesztációja, szükséges a HCV-fertőzöttség vizsgálata (a hepatitis-C-vírus elleni ellenanyag meghatározása).