A pulmonalis rehabilitáció fejlődése, a rendelkezésre álló hatóanyagok önmagukban vagy fix kombinációban való elérhetőségének bővülése és ezáltal a krónikus obstruktív tüdőbetegek (COPD) hatékony kezelésének lehetősége jelentősen felgyorsult az elmúlt években. Ezzel párhuzamosan egyre több evidencia bizonyítja a farmakoterápia és a pulmonalis rehabilitáció szinergista hatását. Napjainkban a légzési kapacitásuk jelentős részét elvesztett súlyos COPD-s betegek számára a terápia fokozása, maximális kihasználása és az egyénre szabott pulmonalis rehabilitáció jelenti az egyetlen érdemi esélyt a tüneteik csökkentésére, életminőségük javítására. Ezen betegek életkilátását, túlélési esélyét az exacerbációk döntően befolyásolják. Közleményünk irodalmi áttekintésen alapul, bemutatva az inhalációs kortikoszteroidok (ICS) főbb jellemzőit, exacerbáció csökkentő hatásukat, illetve a fontosabb rehabilitációs eljárásokat, fókuszálva arra, hogy ezek együttesen hogyan tudják a beteg életminőségét és túlélési esélyét javítani. A súlyos COPD-s betegek kezelésében preferált, évtizedes múlttal rendelkező ICS/LABA fix-, valamint ICS/LABA+LAMA szabad hármas kombinációs gyógyszercsoport exacerbáció csökkentő hatásáról egyre több adat áll rendelkezésre, melyek összehasonlító elemzése komoly érdeklődésre tart számot. A rehabilitációs eljárások szív-érrendszere, metabolizmusra, légző- és perifériás izmokra, a légzésmechanikára kifejtett kedvező hatásuk révén elősegítik a betegek életminőségének, terhelhetőségének javulását, valamint az exacerbációk csökkentése által a túlélésre is pozitív hatással vannak. A már elérhető fix hármas kombinációk (ICS/LABA/LAMA) az adherencia jelentős javulását, rehabilitációs kezeléssel kiegészítve pedig minden eddiginél hatékonyabb kezelési lehetőséget ígérnek. A COPD-s betegek jelentős részénél irreverzibilis alsó légúti obstrukció jellemző, megnő a reziduális térfogat, ezért a légzési térfogat megtartása érdekében a belégzés erőteljesebb, a mellkas hyperinflálódik, a belégző-izmok fiziológiás mozgástartománya beszűkül, ami az izmok kedvezőtlen remodellingjéhez vezet. A belégző izmok edzése COPD-s páciensekben azonban képes visszafordítani ezt az állapotot, növeli az izmok erejét és csökkenti a fáradékonyságát, ezáltal csökkenti a páciens funkcionális reziduális kapacitását, javítja a dyspnoét és a közérzetet. A GOLD ajánlás megállapításai szerint az ilyen rehabilitációban részt vevő páciensek gyógyszerigénye mérséklődik, ugyanakkor csökken az exacerbációk száma és a hospitalizáció frekvenciája, javul az életminőség és csökken a kezelés költsége is. A COPD ambuláns rehabilitációjának tehát fontos pillérét jelenthetik a különböző gyógyászati segédeszközökkel támogatott belégző-izom edző eljárások, természetesen a megfelelő farmakoterápia kiegészítéseként.  Kulcsszavak: COPD, kislégutak, exacerbáció, pulmonalis rehabilitáció, fix hármas kombináció