A kissejtes tüdőrák aránya (SCLC) a nem kissejtes tüdőrákhoz képest az utóbbi évtizedben a fejlett országokban némileg csökkent, tizenöt százalék körül tehető. Ez a megváltozott dohányzási szokásokkal hozható összefüggésbe. Hazánkban évente ezerötszáz új betegség fordul elő. Rendkívül agresszív betegség, előrehaladott stádiumban, kezelés nélkül a várható túlélés hetekben mérhető. A kissejtes tüdőrák az új kezelési lehetőségek szempontjából meglehetősen szegényes képet mutat. Az utóbbi harminc évben az első vonalas standard kemoterápia a platina etoposid kezelés nem változott. Jelentősebb előrelépés a klinikai gyakorlatban a komplex kezelési modalitások tekintetében sem történt. A modernebb besugárzási technikák alkalmazása a lokálisan kiterjedt esetekben, a profilaktikus agyi besugárzás meghatározott indikációban való szélesebb körű alkalmazása, a másodvonalbeli kezelés lehetősége jelent némi előrelépést. A SCLC-re tipikusan a dohányzással asszociált karcinogenezis a jellemző. Összefoglaljuk a SCLC újszerű kezelési lehetőségeit. Kitérünk a gyógyszeres kezelés tekintetében az új kutatási irányokra. Foglalkozunk a vizsgált újabb citotoxikus kemoterápiás szerekkel, a somatostatinanalóg terápiával, a target kezelésekkel, az antitest konjugált gyógyszeres kezeléssel, s talán leginkább eredményekkel kecsegtető immunellenőrzőpont gátló kezelésekkel. Kulcsszavak: kissejtes tüdőrák, komplex terápia, új terápiás lehetőségek