A változókorban és az azt követő, a nők élettartamának kb. egyharmadát jelentő időszakban egészségük megőrzése, a betegségek megelőzése és a gondozás komplex feladat. Klimakteriális panaszok jelentkezése esetén kivizsgálás és megfelelő kezelés szükséges. A hőhullámok és a menopauza szindróma többi tünetének leghatékonyabb kezelése a menopauzális hormonterápia (MHT). Az MHT alkalmas és megfelelő kezelés az oszteoporózis okozta törések megelőzésére is. Az MHT-t a tünetek jelentkezésekor javasolt megkezdeni, és azok megszűntéig folytatni a lehető legkisebb, de még maximálisan hatékony dózisban, egyénre szabott módon, a páciens igényeinek, elvárásainak, kívánságainak megfelelően. Javasolt a kezelés évenkénti újraértékelése: döntés a dózis megváltoztatásáról, a kezelés folytatásáról vagy leállításáról. Méheltávolítás után önmagában ösztrogénterápia alkalmazandó, méhvel rendelkező páciens esetén, kizárólag a méh nyálkahártyájának védelmében az ösztrogént progesztogénnel kell kiegészíteni. A progesztogének közül a természetes, illetve mikronizált progeszteron, esetleg szelektív ösztrogén receptor modulátor (SERM) adása javasolt az emlőrák kockázatának csökkentése céljából. A kombinált MHT teljes értékű alternatívája a tibolon. A sorvadás okozta hüvelyi és szeméremtesti tünetek kezelésére leginkább a lokális ösztrogénterápia vagy az ospemifen nevű SERM alkalmas. Megfelelő készítmények adása mellett az emlőrák kockázata nem nő. Orális MHT kis fokban növeli a vénás trombózis és a stroke relatív rizikóját, de az abszolút kockázat nagyon alacsony, transzdermális MHT esetén pedig a rizikó egyáltalán nem nő. 60 évnél fiatalabbakban, illetve az utolsó menstruációt követő tíz éven belül elkezdve az MHT csökkenti a koronáriabetegségek kockázatát és a mortalitást az MHT-ra leginkább a viszonylag fiatal, azaz 60 év alatti, menopauza szindrómában szenvedő nőnek van szüksége, itt az MHT előnyei messze felülmúlják a hátrányokat.