A mély, nagy kiterjedésű osteochondralis defektusok kezelése továbbra is kihívást jelent az ortopédtraumatológus számára. A friss osteochondralis allograft átültetés széles spektrumban alkalmazható technika, és szinte az egyetlen lehetőség masszív osteochondralis laesiók kezelésére, különösen fiatal életkorban. Az utóbbi néhány évtizedben, a nemzetközi irodalomban kiterjedt kísérletes, de világviszonylatban sporadikus klinikai tapasztalat gyűlt össze az eljárást illetően. A technika hazai bevezetése óta a graft elérhetőség terén jelentős javulás történt, azonban az átültetés logisztikai nehézségei, az átültetett graft méretezése és befogadó helyre történő illesztése, valamint a heterogén beteganyagból fakadó individuális utókezelés továbbra sem egyszerű e módszer kapcsán. Jelen cikk áttekinti az eljárás történelmi fejlődését és összegzi a technika legfontosabb kísérletes és klinikai vonatkozásait. A szerzők ismertetik saját kísérletes eredményeiket, fejlesztéseiket és a friss osteochondralis allograftok átültetésével szerzett 10 éves klinikai tapasztalataikat több ízület vonatkozásában is.  Kulcsszavak: chondrocyta, csont-transzplantáció, donor elérhetőség, graftok, porcátültetés, transzplantáció, homológ