Bevezetés: Az oltásmegtagadás és az oltásokkal kapcsolatos bizonytalanság egyre nagyobb figyelemben részesül a nemzetközi és a hazai népegészségügyi szakemberek között egyaránt, azonban általánosan nem ismertek az oltáselmaradás hazai eseteinek jellemzői. Vizsgálatunkban a népegészségügyi szerveknél hatósági eljárás formájában megjelenő oltáselmaradási, oltásmegtagadási eseteket dolgoztuk fel. Módszer: Kutatásunkban az oltás elmaradásának, illetve az oltás megtagadásának azokat az eseteit dolgoztuk fel, amelyek a Fejér megyei népegészségügyi szakigazgatási szerveknél a 2009-2017 közötti években hatósági eljárás formájában megjelentek. Eredmények: A vizsgált időszakban 49 gyermeket érintő 51 ügy indult, 69 kötelező védőoltás elmaradása, megtagadása vagy annak gyanúja miatt. Legtöbb esetben a DTPa+IPV(+Hib) oltás beadásával kapcsolatban léptek fel problémák (35%), ezt követték az MMR (30%), az EngerixB (20%), a BCG (12%) és a Prevenar (3%) oltások. Az elmaradt kötelező védőoltások mögött többnyire a szülők tudatos oltásellenes magatartása állt (88,1%). Negyvenöt ügy eredményességével kapcsolatban állt rendelkezésre információ, ezen ügyek 77,8%-a zárult úgy, hogy a gyermek megkapta a kötelező védőoltást. Az oltáselmaradás kezelésében az egészségügyi és népegészségügyi szakemberekkel folytatott személyes konzultáció és a határozott hatósági fellépés bizonyult a leghatékonyabbnak. Következtetések: A kötelező védőoltási rendszer akkor működik a leghatékonyabban, ha az állam és az azt képviselő szervek kezében megfelelő eszközök vannak a jogszabályokban foglaltak érvényre juttatására. A hatósági eljárásig számos egészségügyi szakemberrel való találkozáson keresztül vezet az út, amelyek a megfelelő kommunikációs stílus megválasztásával mind alkalmasak a szülők attitűdjének formálására.  Kulcsszavak: oltásmegtagadás, oltásellenesség, védőoltás, vakcináció