Bevezetés: A nosocomialis legionellosis jelentősége világszerte folyamatosan nő. Magyarországon az összes jelentett legionellosis eset kb. 20%-a összefügg a kórházi ellátással, a jogi szabályozás hiánya miatt azonban a kórházak korábban nem végeztek rutinszerűen környezeti monitoringot Legionella baktériumok irányába. Anyagok és módszerek: A jelen vizsgálat során 23 kórház összesen 799 ivó- (n=163) és használati meleg víz (n=636) mintájának tenyésztés alapú Legionella vizsgálatát végeztük el. A vízrendszerek műszaki tényezőit kérdőívben rögzítettük. A legionellák csíraszámának összehasonlítására - egyes műszaki és egyéb tényezők függvényében - Mann-Whitney- és Kruskal-Wallis-próbákat alkalmaztunk és kiszámoltuk egy- és többváltozós regressziós modellben az esélyhányadosokat is. Eredmények: A használatimelegvíz-rendszerek kolonizáltsága 90% felett volt; a legionellák csíraszáma jellemzően meghaladta a közegészségügyi határértéket. A használati meleg víz hőmérséklete valamennyi rendszer esetén kritikusan alacsony volt (<45 °C) és az épületeken belül is nagyok voltak a különbségek (3-38 °C hőmérsékletesés), ami a nem megfelelő cirkulációra utal. A legtöbb létesítmény 30 évnél idősebb volt (77%); mindazonáltal eredményeink azt igazolták, hogy a használati meleg víz alacsony hőmérséklete mellett az új rendszerek (n=3) is gyorsan szennyeződtek Legionella baktériumokkal. A Legionella baktériumok előfordulásának esélyét növelte a sérülékeny ivóvízadó, az összetett vízhálózat és a tárolt használati meleg víz nagy térfogata (EH=28,0; 27,3; 27,7 a megfelelő sorrendben). Az alkalmazott kockázatkezelő beavatkozások - beleértve a hővel végzett és a vegyszeres fertőtlenítést is - csak azokban az esetekben voltak hatékonyak, ha a rendszer működését is beszabályozták. Annak ellenére, hogy a kockázati tényezők hasonlóak voltak valamennyi kórházban, mind a legionellák csíraszáma, mind a L. pneumophila 1-es szerotípusának aránya szignifikánsan magasabb volt azokban a kórházakban, ahonnan jelentettek nosocomialis legionellosist, mint ahonnan nem. Következtetések: A kórházi vízhálózatok jelentős legionellaszennyezettségre utaló eredményei arra engednek következtetni, hogy a nosocomialis legionellosis aluljelentett. A vízvizsgálati eredmények felhívták a figyelmet arra, hogy szükség van a kötelező környezeti monitoringrendszer bevezetésére.  Kulcsszavak: kórházi ellátással összefüggő légionáriusbetegség, Magyarország, Legionella spp., kockázatbecslés