Az onkológiai betegek terápiás vezetése azokra a diagnosztikai módszerekre támaszkodik, amelyeket a diagnózis, a staging, a restaging és a betegkövetés során alkalmazunk. A képalkotás területén nagymértékű fejlődés tapasztalható, ami jelentősen segíti a személyre szabott új terápiás megoldásokat. A radiológiai technikák, a komputer- tomográf (CT-) és a mágneses rezonancia (MR-) képalkotás nagy felbontást nyújtanak, kiváló anatómiai részletességgel mutatják az elváltozások morfológiáját, a környezeti struktúrákhoz való viszonyukat és igen értékes funkcionális információszolgáltatására is alkalmasak. Mindezek ellenére, a korai diagnózistól a terápiás hatás méréséig, az onkológiai betegek minőségi ellátásában (kardiológiai és központi idegrendszeri vonatkozásokban is) ez az információ nem mindig elegendő. Számos klinikai kérdés megválaszolásában a nagy szenzitivitással bíró, megfelelően bizonyított, pozitron emissziós tomográfiás (PET-) eljárásra van szükség. A PET-adatok gyakran pótolhatatlan, más eljárással "nem kiváltható" információt képesek nyújtani. A módszer egyedülálló betekintést ad az elváltozások multitényezős alapjaiba, a folyamatok biokémiájába, a különböző funkciókba, amelyek a mikrokörnyezeti változásokkal együtt nagy szenzitivitással és pontossággal mérhetők és követhetők kvantitatív módon. Az egy gépbe épített hibrid vagy kombinált modalitások, a PET/CT és a PET/MR egyesítik a funkcionális és anatómiai képalkotást, a technikák előnyeit és kiküszöbölik azok hátrányait. A PET-alapú mérések paradigmaváltást eredményeztek az onkológiai betegek vezetésében és számos nem onkológiai vonatkozású megbetegedésben.