A klinikai gyakorlatban kulcsfontosságú kérdés, hogy miért van szükség az aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer két elkülönült támadásponton történő blokádjára. A szerző részletesen taglalja egyfelől az escape mechanizmusokat, másrészt azokat a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszeren belüli, és a neuroendokrin aktiváció összetevői közt fellelhető interdependenciát, amelyek a fenti megközelítést indokolttá teszik. Kiemelt helyet kap annak elemzése, hogy az eplerenon milyen előnyöket tud felmutatni "elődjével", a spironolaktonnal szemben, s azok mennyiben szolgálhatják a mineralokortikoid-receptor-antagonista terápia kiterjesztését. Súlyponti probléma az eplerenon antiremodelling hatásának mechanizmusa, komponensei és időfaktora, s az utóbbi ismeretében e terápia optimális időpontjában történő iniciálásában rejlő (még) kihasználatlan lehetőségek.  Kulcsszavak: eplerenon, mineralokortikoid-receptor, renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer