A terhességek 15-25%-a vetéléssel végződik. A vetélés rizikója növekszik az életkorral; 30 évesen kb. 10%, de 40 év felett akár a 40-50%-ot is elérheti. A vetélések jelentős része random aneuploidiáknak az eredménye. A terhességi veszteségek 3-5%-a azonban ismétlődő veszteség. Habituális vetélésről beszélünk, ha 2-3 egymást követő terhesség megszakad. A habituális vetélés jelentős kihívás a páciens és a kezelőorvos számára is. Nehezíti a helyzetet, hogy mindössze az esetek kb. 50%-ában található közvetlen oka a vetéléseknek. Sok pár számára a habituális vetélés diagnózisa nehezen elfogadható és szívesebben vállalnának egy újabb terhességet, ha közben"kezelésben"is részesülnének. Ez sajnos gyakran olyan kezelések alkalmazásához vezet, amelyek tudományosan nem megalapozottak és akár ronthatják is az esélyeket. Fontos a páciensek felé hangsúlyozni, hogy akár nagyszámú (>6) ismeretlen eredetű habituális vetélés esetén is 50% körül van egy következő terhesség sikeres kihordásának az esélye "kezelés" nélkül. Mindazonáltal minél több esetben szeretnénk sikert elérni, és minél hamarabb. A habituális vetélés kivizsgálása sok irányba indulhat (anatómiai, hematológiai, immunológiai, endokrin, mikrobiológiai, metabolikus stb.). A kezelés hasonlóan komplex lehet. A megfelelő metodikájú, esetszámú randomizált tanulmányok hiánya sokszor megnehezíti, hogy evidencián alapuló terápiában részesítsük a párt. Az utóbbi években mind az ESHRE, mind az ASRM publikált diagnosztikus és terápiás irányelveket, a napi klinikai ellátás megsegítése céljából. Ez az összefoglaló cikk elsősorban az irányelvekre alapozott, evidencián alapuló diagnosztikus és terápiás javaslatokat részletezi, kezdve az egyszerű életmódváltástól, a sokkal komplexebb immunológiai kezelésekig.  Kulcsszavak: ESHRE/ASRM irányelv, habituális vetélés, uterus kongenitális anomália, immunszuppresszió, szubklinikus hypothyreosis