A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kezelésének egyik alapvető célja az akut exacerbációk megelőzése. Néhány korábbi klinikai vizsgálat retrospektív elemzésében azt mutatták ki, hogy az emelkedett vér eozinofilsejt-számú betegek esetében az inhalációs kortikoszteroid/hosszú-hatású (32-receptoragonista (ICS/LABA) készítmények exacerbációs gyakoriságot csökkentő hatása fokozottabbnak mondható. Ennek a megfigyelésnek a jövőben nagy jelentősége lehet a COPD-s betegek fenntartó terápiájának meghatározásában. A tüdőrák kialakulásában jelentős rizikófaktornak tekinthető az emphysema, különösen a nem dohányzók esetében. Tüdőrák leginkább az emphysema által dominánsan érintett tüdőterületen alakul ki. A COPD-s/emphysemás tüdőben kialakuló daganatok általában nagyobb kiterjedésűek, rosszabb túléléssel járnak, emellett sok esetben más a molekuláris profilja, mint ami a tüdőbetegségben nem szenvedő betegeknél tapasztalható. A betegek kezelésénél kiemelendő, hogy a COPD-t kísérő tüdőrákok terápiáját (operabilitás, kemoterápia, sugárterápia) a tüdőbetegség is jelentősen befolyásolja, melyre különös figyelmet kell fordítani. A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) korlátozza a betegek mindennapi fizikai aktivitását, rontja az életminőséget és gyakran vezet hospitalizációhoz. Azonban a hospitalizált betegek mintegy fele csak mérsékelten javul, többségük tünetes marad. A klinikai állapot és az életminőség javítására a költséghatékony rehabilitáció lehet a megoldás, amely az otthoni rehabilitációt is magába foglalja. A megfelelő gyógyászati segédeszközök segítségével végzett ambuláns légzésrehabilitáció költség-hatékonyan egészíti ki az aktív pulmonológiai ellátást, illetve a kórházi, intézeti rehabilitációt.