A krónikus vesebetegség, a beszűkült vesefunkció szignifikánsan növeli a cardiovascularis morbiditás és mortalitás kockázatát. A legnagyobb veszélyt a thromboemboliás szövődmények jelentik, különösen a gyakori társbetegségként jelentkező pitvarfibrilláció esetén. Az antikoaguláns terápia szignifikánsan csökkenti a stroke, a koszorúér-thrombosis és a szisztémás embolizáció gyakoriságát. A szerző a direkt antikoagulánsokkal szerzett klinikai tapasztalatokat tekinti át warfarinnal történt összehasonlításban, különös tekintettel a csökkent vesefunkcióra. Ugyanakkor a beszűkült veseműködés, annak mértékével arányosan, növeli a vérzés kockázatát és csökkenti az antikoagulálás protektív hatását. Jelenleg nem állnak rendelkezésre a direkt antikoaguláns szerek egymással szembeni összehasonlító vizsgálatai, így a terápiát az adott betegre vonatkoztatva individuálisan kell megválasztani és a gondozást megtervezni.  Kulcsszavak: direkt antikoaguláns, apixaban, dabigatran, edoxaban, rivaroxaban, krónikus veseelégtelenség, végstádiumú vesebetegség