A kontinencia tudatos szabályozása fokozatosan alakul ki és egyre szabályozottabbá válik a csecsemőkortól egészen a felnőttkorig. A fejlődés során és az évek múlásával számos olyan károsodás jöhet létre, amely a széklet- vagy vizelettartás zavarához, inkontinenciához vezethet. Az akaratlan széklet- és vizeletvesztést 1976 óta inkontinenciának nevezzük. Annak ellenére, hogy a hivatalos definíció megalkotása óta több mint 30 év eltelt, még mindig egy szégyellt, gyakran letagadott kórállapotról beszélünk. Sok beteg az öregedéssel szükségszerűen együtt járó állapotnak tekinti, míg mások egyszerűen csak nem tudják, hogy hová is fordulhatnak segítségért. Ezen okok miatt sajnos az esetek többsége mind a mai napig felderítetlen, hiszen egyes statisztikák szerint - korcsoporttól függetlenül - a nők akár 20 %-a, a férfiak 10 %-a érintett lehet. A segítségért forduló betegek számát mindössze 30 %-ra becsülik. Ezen számok ismeretében kijelenthetjük, hogy egy igazán alulreprezentált csoportról van szó, akik jelentős életminőségromlástól szenvednek.