Az agy immunológiai szempontból már régóta kiváltságos helynek számít, és az immunterápia szerepe az intracranialis elváltozások kezelésének terápiájában a közelmúltban újjáéledni látszik. Preklinikai eredmények azt mutatják, hogy az intracranialis megbetegedések kezelése során alkalmazott immunterápiára a szisztémás immunrendszer reagál, a klinikai bizonyítékok alapján pedig a lokoregionális tumorkontroll és túlélés kedvezőbb, összehasonlítva régebbi eredményekkel, amely során az immunvezérelt terápiát sugárkezeléssel kombinálták. A gyógyszergyártó cégek által finanszírozott, egyszerre több intézet bevonásával végzett gyógyszer-hatékonysági vizsgálatok során az agyi áttétes betegeket automatikusan kizárják a vizsgálatból, így jelenlegi ismereteink az áttétek kezelésére szolgáló sztereotaxiás sugársebészeti beavatkozást immunterápiával kombináló terápiákról ún. egyintézményes tanulmányok eredményein alapulnak. Számos, az immunellenőrzőpontok gátlásán alapuló készítményt (pl. anticitotoxikus T-limfocita-asszociált antigén-4 [CTLA-4] elleni és anti-programozott sejthalál 1 fehérje [PD-L1] elleni antitestet) sztereotaxiás sugársebészettel kombináló terápia alkalmazása során javulást értek el az intracranialis (tumor)kontrollt és túlélést illetően. A terápiák optimális kombinációjának értékelésén és megválasztásán túl, a jövőbeni vizsgálatok célja feltehetőleg azon prediktív biomarkerek kutatása, amelyek elősegítik a betegek közül pontosabban kiválasztani azokat, akik leghatékonyabban kezelhetők.