A Helicobacter pylori fertőzés diagnosztikája és kezelése a hazai gyakorlatban / Márkus Bernadett [et al.]
Bibliogr.: p. 206-207. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Belorvosi Archivum. - ISSN 0133-5464. - 2018. 71. évf. 4. sz., p. 201-207. : ill.
Magyarországon évente közel 60 millió orvos-beteg találkozásra kerül sor, amelynek 70%-a az alapellátásban történik. A Helicobacter pylori fertőzött betegek túlnyomó része az alapellátásban jelentkezik először. A vizsgálatban a szerzők felmérték, hogy a hazai gyakorlatban az alapellátásban és a belgyógyász szakorvosi ellátásban milyen gyakran alkalmazzák a Helicobacter pylori fertőzés kimutatására és kezelésére vonatkozó legújabb ajánlásokat. A vizsgálatba 610 orvost [259 férfi, 351 nő, medián életkor: 55 (41-63, 25-75% kvartilis)], köztük 451 háziorvos szakorvost, 85 háziorvostan szakorvosjelöltet és 74 belgyógyászként dolgozó munkatársat vontak be papíralapú vagy online kérdőív útján. Összehasonlították a háziorvos szakorvosi és háziorvos rezidensi, valamint a belgyógyász szakorvosi diagnosztikus és terápiás gyakorlatot. A háziorvos munkatársak a belgyógyászként dolgozókhoz képest kevésbé tartják szükségesnek a H. pylori szűrést dyspepsia esetén (66,7% vs. 82,4%, p = 0,007). Ritkábban alkalmazzák az ureakilégzési tesztet a H. pylori kimutatására első módszerként (46,3% vs. 62,2%, p = 0,012). Másodvonalbeli kezelésre a bizmuttartalmú négyes kezelést ritkábban (39,0% vs. 68,9%, p <0,0001), a fluorokinolon-tartalmú kezelést gyakrabban alkalmazzák (34,8% vs. 17,6%, p = 0,005). A fertőzést átvészelt orvosok szignifikánsan nagyobb arányban vizsgálják a H. pylori jelenlétét az NSAID-kezelés megkezdése előtt (25,0% vs. 14,4%, p = 0,021), de más diagnosztikus és terápiás tekintetben nincs különbség a két csoport között. Bár mindhárom csoporton belül a továbbképző előadás a leginkább előnyben részesített ismeretforrás, a rezidensek szívesen választják a kézikönyveket, a háziorvos szakorvosok a folyóiratokat és az orvoslátogatók nyújtotta ismereteket is. A háziorvos szakorvosok és szakorvosjelöltek, valamint a belgyógyászként dolgozó szakorvosok adherenciája nem megfelelő a H. pylori fertőzéssel kapcsolatos irányelvekhez, amely kiterjedt oktatással javítható. A vizsgált három csoport mindennapi gyakorlata és ismereteinek forrása több ponton eltér egymástól, amelynek oka részben a szakmai ismeretek, részben pedig a diagnosztikus lehetőségek elérhetőségének különbözősége. Kulcsszavak: Helicobacter pylori fertőzés, háziorvos, rezidens, alapellátás