Policisztás ovárium szindróma diabetológus szemmel : fókuszban az inzulinrezisztencia / Lukács Krisztina
Bibliogr.: p. 188. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2018. 81. évf. 3. sz., p. 184-188. : ill.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) az oligo-anovulációs meddőség leggyakoribb oka, amely a reproduktív életkorú nők 5-10%-át érinti. A klinikai képet a hiperandrogenizmus jelei és a menstruációs zavarok uralják, amelyhez gyakran anyagcsere-rendellenességek - inzulinrezisztencia, elhízás, 2-es típusú diabétesz, hyperlipidaemia, hipertónia vagy kardiovaszkuláris betegségek - társulnak. Bár a PCOS pontos etiológiája máig nem tisztázott, egyre több adat támasztja alá az inzulinrezisztencia kulcsfontosságú szerepét. Az inzulinrezisztencia és a PCOS közötti patofiziológiai kapcsolatot a hyperinsulinaemia kialakulása jelenti, ami legalább részben felelős a nagy mennyiségű szabad és biológiailag aktív androgénhormon megjelenéséért, hiszen a petefészkek thecasejtjeiben közvetlenül stimulálja azok szekrécióját, míg a májban gátolja a nemi hormonkötő globulin szintézisét. Mindezek miatt az inzulinszenzitizáló szerek egyre szélesebb körben elfogadott, fontos kezelési lehetőséget jelentenek PCOS-ben. A metformin a leghatékonyabb és legbiztonságosabb perifériás inzulinérzékenyítő, alkalmazása PCOS-ben számos metabolikus és reprodukciós előnnyel jár, hiszen csökkenti az inzulinrezisztenciát és az androgénszinteket, helyreállíthatja a korábban szabálytalan menstruációs ciklus periodicitását és elősegítheti az ovulációt. Az összefoglaló célja a PCOS patogenezisére vonatkozó ismeretek bemutatása, külön kiemelve a hyperinsulinaemia központi szerepét és az inzulinrezisztencia klinikai gyakorlatban már elfogadott és lehetséges új kezelési lehetőségeit. Kulcsszavak: inzulinrezisztencia, hyperinsulinaemia, inzulinérzékenyítők, metformin, PCOS A Rosegger Kft. támogatásával.