A méhnyakrák jelentős közegészségügyi probléma. A halálozás mértéke és a méhnyakszűrés intenzitása között szoros összefüggés mutatkozik. Közismert tény, hogy a daganatos megbetegedésekből eredő halálozások csökkentésére a korai felismerés és kezelés időbeni megkezdése a leghatékonyabb módszer. A nemzetközi gyakorlat a szűrővizsgálatok szempontjából két modellt különböztet meg, egyik az alkalomszerű úgynevezett opportunisztikus szűrés, a másik a szervezett lakosságszűrés. Tanulmányunk célja a nemzetközi szakirodalom áttekintésével és elemzésével bemutatni a méhnyakszűrés jellemzőit és a megvalósítás során alkalmazott nemzetközi gyakorlatot. Az Európai Unió 28 tagországából 22-ben hajtják végre rendszeresen vagy pilot-programként a szűrést, illetve tervezik annak bevezetését. Az észak- és nyugat-európai országokban működő, jól szervezett programok jelentős eredményeket értek el a méhnyakrákból eredő megbetegedési és halálozási mutatók csökkenését illetően. Hazánkban a hasonló eredmények elérését nehezíti az elterjedt nőgyógyászati rákszűrés, amely hátráltatja a szervezett szűrési rendszer hatékony működését, ugyanakkor a védőnői szűrési program bevezetése jelentős elmozdulást jelentett a nemzeti gyakorlathoz való közelítés terén. A szűrési stratégiát tekintve a célpopuláció életkorának, a szűrés intervallumának és a szűrési módszernek a meghatározása országonként eltérő. Az IARC állásfoglalása szerint a HPV-DNS-vizsgálat a sejtvizsgálattól függetlenül önállóan alkalmazható elsődleges szűrési lehetőségnek tekintendő, és ennek tükrében a szűrési programmal rendelkező tagországok jelenlegi ajánlásainak áttekintése szükséges.  Kulcsszavak: méhnyakszűrés, védőnő, szervezett és alkalomszerű szűrés, méhnyakrák