A kutatás központi témája: Értelmileg és halmozottan sérült felnőttek életminőség vizsgálata, normalizációs életlehetőségei, különös tekintettel az önálló életvitelre, Nyíregyháza - különböző fenntartásban lévő- szociális intézményeiben (ápoló-gondozó otthoni, lakóotthoni vizsgálat keretében). Összehasonlítás végzése a családban élő - nappali ellátást igénybe vevő-, valamint a teljesen önálló életvitelt folytató sérült emberek életvitelével. Kutatásom fókuszában elsősorban az értelmileg és halmozottan sérült felnőtt személyek állnak, akik állapotukból adódóan szociális intézményi keretek között töltik mindennapjaikat. A vizsgálat központi területe elsődlegesen az önálló autonóm életvitel megszerzésének és megőrzésének lehetőségei az ápoló-gondozó intézményi és lakóotthoni keretek között. Lényeges kutatási kérdés továbbá az önálló döntéshozatal megléte, vagy hiánya a mindennapok világában. A hangsúly főként az, hogy a sajátságos szervezeti struktúra milyen lehetőségeket teremt az értelmi sérüléssel küzdő felnőtt emberek számára, mennyire van lehetőségük saját maguknak irányítaniuk életüket, mennyire enged önállósodni az intézmény, illetve, hogy van-e különbség a szakosított ellátás két igen jellegzetes típusának ellátásában. További kérdés, hogy a különböző fenntartásban lévő (egyházi, civil, állami) intézmények működése mutat-e hasonlóságot, illetve különbözőséget a vizsgált kérdéssel kapcsolatosan. A normalizációs alapelv, mint a vizsgálat tárgya: Az alapelv szerint minden értelmileg sérült személy számára olyan életfeltételeket és életminőséget kell elérhetővé tenni, melyek a társadalom által megszokott és elfogadott feltételeknek és életmódnak a lehetőség szerinti legnagyobb mértékben megfelelnek. Kulcsszavak: értelmi fogyatékosság, életminőség, normalizáció, esélyegyenlőség